Atilláról elfogulatlanul

Múltunk nagyjai mindig valamilyen összefogó nemzeti gondolat vagy pedig egy egész Európára kiterjeszkedő eszmeáramlat harcosai, éppen ezért emlékük mélyebben vésődik bele az őket körülvevő generációk emlékezetébe.

A magyarság történelemformáló képzelete Atillát, Árpádot, Szent Lászlót, Mátyást, Rákóczit, Kossuthot mondai hőssé tette meg. Szent István valósággal vallásos tisztelet tárgya, de a népképzeletben a bölcs államépítő király éppúgy nem tud mondai hőssé válni, mint az Árpád-ház legzseniálisabb uralkodója, III. Béla vagy Nagy Lajos, mert nyugati vagy bizánci kultúrhatások képviselői s mert a néphit a maga ősi konzervativizmusával tiltakozik az ilyen zavaró külső hatások ellen, melyeknek - terhükre legyen írva - elsősorban a bevándorolt idegenvérű lovagok és papok a képviselői.

A korszerű történelemszelmélet és kritika különösen fontos ott, ahol a mai világtól annyira elütő régi korról van szó, mint amilyen az Atilláé és a nagy népvándorlásé. Máig sem lehet leegyszerűsíteni egyetlen okozóra azt a hatalmas világmozgalmat, amelyet mi népvándorlásnak nevezünk. Európának a rajnai és dunai határok által kulturális és állami vonatkozásban kettészelt része mint ellentétes áramfeszültség robbant össze. (Szász Béla: A hunok története - Bp. 1943)

Európának a Rajna-Duna vonalától északra eső részén megteremtették a társadalmi-gazdasági fejlődés többé-kevésbé egyenletes feltételeit. Ennek során Atilla létrehozta a hunok és a germán törzsek nagy szövetségi rendszerét, amely egy időre egyensúlyi helyzetet teremtett Európa északi és déli fele között.

De Atillának még nagyobb tervei is voltak; a két római birodalom és a hun-germán szövetségi rendszer egységét is meg akarta valósítani. Ezáltal kiegyenlítődhetett volna Európa északi és déli felének évezredek óta fennálló fejlődési egyenlőtlensége. Hogy ez a koncepció mennyire előremutató volt, azt bizonyítja az, hogy az Atilla környezetében élő és terveit, célkitűzéseit ismerő germán királyok a hun uralkodó halála után maguk is, majd később utódaik is évszázadokon át mindig ezt akarták megvalósítani, s ez a Karoling-birodalom keretében bizonyos mértékben sikerült is. Mindenesetre a középkor folyamán ez maradt Európa vezető politikai gondolata.

Így érthető, hogy a germán népek epikus hagyománya Atillát és a hunokat bizonyos mértékben saját történelmi tudatába integrálta. (Harmatta János, Németh Gyula előszavából, az 1986-ban megjelent Atilla és hunjai, 1940 reprint kiadásához írt előszavából, Bp. 1986)

Bizonyos csak az, hogy a magyarságban ősidőktől fogva elevenen él a hun és magyar rokonság összetartozása, mondhatni azonoságtudata. A faji rokonság és a művelődési azonosság mellett végképpen megerősíti ezt a hun-avar-magyar kapcsolatot az azonos politikai szerep ezen a területen, amelyen sem a rómaiak, sem a germán, sem a szláv népek sohasem tudtak rendes és állandó országot, nemhogy birodalmat alapítani és fenntartani. Pedig volt idejük és alkalmuk elég.

A nagy politikai gondolatnak, a Duna völgye önállóságának, összetartozóságának, együvé valóságának lángeszű fölismerése és biztosítéletű, biztoskezű megvalósítása birodalmaikban: ez a történelmi szerep, politikai, katonai teljesítmény szenteli igazi valósággá a hun-avar-magyar rokonságot. Ez indította a kitűnő francia történetírót, Atilla életíróját, Thierry Amadét is arra a régi magyar tudattal tökéletesen összehangolt fölfogásra, még a múlt század második felében is, hogy Árpád és Szent István birodalma valójában: a harmadik hun birodalom.

Ez a keleti tudat annyira benne élt a mi legkeresztényebb nagy királyainkban is, és nemcsak az Árpádokban, hanem például Mátyás királyban is, hogy budai palotájában szobrot állított Atillának, akit egyik Itáliába küldött követe diplomáciai beszédében még mindig a magyarok első királyaként emleget. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Kelet népe, 1938)

Nemere - Varga MiklósVégre Atilla volt az első, aki alatt a legtöbb német nép egyesítése és majdnem minden német nép összekerülése bekövetkezett és ennyiben egy Theodorich tervei számára mintakép és egy Nagy Károlynak előfutára volt. És hogy a német népek nem ismerték félre Atilla alatt történt egyesítésük fontosságát és befolyását, bizonyítja a német hősmonda, mely királynak magasabb fokú tisztelettel nem adózik, mint Etzelnek, Atillának, a hun királynak és őt, mint ez részben életében is gyakorlatban volt, halála után (kegyeletből) egészen német királynak tette meg. (Haage: Geschichte Atillas)

Keleti Európában Atilla szelleme még igen sokáig lelkesíti a hun birodalom romjait; fiai közül többen mint vitéz férfiak tűnnek föl s dicsősége a hun nemzetek maradékainak könnyű utat nyit a Dunához.

Önögész (Nagy Feró)Ezen idő messze van mögöttünk, de áll még ma is egy Magyarország, nyugat nemzeteinek fogadott testvére, melyet az idő megalázott, de amely nem utolsó bátor lélekre, önmagában való hitére és a fajának nemes büszkeségére nézve.

Igenis, Atilla neve, amint látszik, mintha feledésbe merült volna éppen azon tartományban (a magyar honban), mely minden más felett leginkább követelhetné Atilla dicsőségét. (Thierry Amadé francia történész)

A hunok beáramlásának következménye, hogy végleg összetörte Róma hatalmát és így Német-, Francia-, Spanyol-, Angolországok akkori néptörzseinek önálló élete, nemzeti kialakulása megindulhatott.

Mi bátran dicsekedhetünk Atilla ősatyával, miként Kemál Atatürk is büszkén vallotta ősatyjának. Kultuszát is az elfogulatlan nyugati tudósoknak kellett feléleszteniök és figyelmeztetni bennünket magyarokat arra, hogy a "gyökerek legfőbbjének" (gr. Teleki Pál elnevezése), Atilla ősatyának mivel tartozik Anglia, Német- és Franciaország és az egész keresztény világ.

Kelet ősi filozófiája szerint az élet és halál, az új formák teremtése és az avult formák megsemmisítése egyformán az isteni tervbe tartozik. Az ok és okozat (karma) nagy törvénye szerint a múltban vetett okok magukban hordják a jövő aratását. Atilla küldetése az okok világában fogant, ő volt népével együtt Európa karmájának végrehajtó hatalmassága. Isten ostora. (dr. Blaskovich Lajos: Őshaza és Kőrösi Csoma Sándor célja 1942.)

Én a székely nemzetség szülötte vagyok. Ez a magyaroknak az a törzse, amely a kereszténység negyedik századában telepedett le a régi Dáciában s jelenleg Erdély nagyfejedelemségét lakja, Őfelsége, Ausztria császárának uralkodása alatt. (Kőrösi Csoma Sándor jelentése Kennedy századosnak. 1825. - Kőrösi Csoma Sándor levelesládája 1984.) Lap teteje

 

FŐOLDAL | ILLÉS EGYÜTTES | ISTVÁN, A KIRÁLY | ATILLA, ISTEN KARDJA | VELED, URAM!
DISZKOGRÁFIA | ZIKKURAT GALÉRIA | VENDÉGKÖNYV

Copyright © 1999 Zikkurat Kft. info@zikkurat.hu